Na, ez már keményebb dió. Joseph Heller írhatott volna klasszikus háborús regényt, akkor most eggyel több Oroszlánkölykök, Meztelenek és holtak vagy Nem születtünk katonának lenne a könyvtárban. De szerencsére nem ez történt. Nincsenek ebben a regényben nagy jellemek, esetleg egy-két hősködő, nincsenek nagy stratégák, csak hatalommániás tábornok-bürokraták, nincsenek nagy célok, csak a túlélés. Sokszor persze ez is megoldhatatlannak tűnik, már ahogy ez háborúban gyakran lenni szokott.
A történelmi háttér: Olaszország, 1943-44, amerikai légierő bázisa. Hősünk, a bombázótiszt Yossarian minden akar inkább lenni, csak hős nem. Persze ez nem kívánságműsor, a lélektelen hadigépezet futószalagon kívánná gyártani a hirókat, akár akaratuk ellenére is. A kisember és a hatalom viszonya-iszonya. Hoppá, jut eszembe egy közép-európai rokonlélek a századelőn: Svejk!
Tombol a hülyeség, szétröhögöd az agyadat, flúgosabbnál flúgosabb figurák jönnek-mennek, de belül érzed majd, hogy ez azért véresen komoly. Akit a csapda megfogott, többet nem ereszti el. És akit ez a szöveg elkap, az sem szabadul…
Mike Nichols 1970 –ben megpróbálta filmre vinni, sztem kevés sikerrel. Jónak nem jó, de legalább rossz. De hogy köze nincs a regényhez, az biztos.
Vigyázz, a könyv  elég vastag! Jó előtte gyúrni egy kicsit agyra.

(Emide Buda)