Ha az ember sci-fi  könyvkiadónál dolgozik, előbb-utóbb ki kell lépnie az Asimov-Lem-Bradbury  háromságból , és már csak royaltyásból, hoppácska, lojalitásból is olvasni kezdi a kenyéradó gazdája által kiadott műveket. Persze nem kellett volna mindjárt egy 500 oldalas téglával kezdeni, de most ezt dobta ki a gép. Robert Charles Wilson Pörgés (Spin) című  regénye izgalmas olvasmány, úgynevezett SF-thriller. Nem a szokásos hardot tolja; űrhajósgyilkolmarslakó-marslakógyilkolűrhajós vagy csúnyaizékelakarjákfoglalniaföldet(de brutalwili nem engedi), viszont van benne szerelem, (még jó!) politika (nem olyan jó!), biblia,(jó!) feszültség, családi dráma, stb., és a végére egy csattanó, no meg az újrakezdés reménysége. Pedig a szerző nem is amerikai, hanem kanadai.(Ha érted hogy mondom.) Belerakott mindent, ami kell,a biztonság kedvéért azért egy marslakót is, hogy tudjuk, merre hány a méter. Na, ha túllépsz a szokásos materialista-evolucionista  avas dumákon, még jól is szórakozhatsz. Egy igazi mai flash and carry könyv, hosszú hétvégére, esős időben.

Belcsinek, aki hiányolta a verseket a blogból (Én meg ráadásul megígértem, hogy majd lesznek.)

A költő-celeb                                                                                                       Ebben a neo-barbár világban, ahol annál nagyobb a hírnév, minél kisebb a teljesítmény, ahol perverz némberek vastag csövön nyomják az okosságot, ahol a silányság közönség előtt torz-toroz, szóval itt és most már az is minimum márványtáblát érdemelne, aki két egymásra rímelő sort le mer írni. De végleg ne csüggedj el , óh ember! Van költő-celeb Magyarországon, na jó, nem olyan híres mint Kiszel Tünde, nem olyan sötét, mint Fekete Pákó, ( nem a bőrszínére gondoltam, No rassizm!) de híres, költő, és a miénk. Én először akkor fogtam padlót, amikor hallottam a rádióban a boci-boci átiratokat, és azonnal beléptem a fanklubba.

William Shakespear

Az vagy nekem, mi tejnek a tehén,                                                                          

Kegyetlen borj, ki lelkem hörpöli,                                                                             

Kin szebb a folt, mint máson az erény,                                                                    

S ki épp hiányod által vagy teli.

Aztán már nem volt megállás. Ide nekem az összes varródanit! Bögre azúr, Túl a Maszat-hegyen, Szívdesszert. Közben a mi költőnk férj és apa lett, naná, hogy ezt is versbe kell szedni! Az Akinek a lába hatos üt. Magunk közt szólva , a mondóka nem a parnasszus csúcsa, kis  energiával szoktak nagy hülyeségeket gyártani, és tolni ezerrel a védekezésre még képtelen kis és közepes dedeknek, legtöbbször nem is tudjuk, hogy kik. (Az apacuka fundaluka büntet!) De az ilyen sorok visszaadják a reménységet, él még a mondóka  a magyar ugaron!

 Akinek a lába hatos,
az a baba csodálatos.

 Akinek a lába hetes,
az a gyerek tökéletes.

 Lába hanyas önnek?
Kilences. A nyolcas zoknik
most már rám se jönnek.

 Kinek lába kilences,
az a baba igen fess!

 Akinek a lába tizes,
annak egy új zoknit fizess,
slussz-passz, pussz! 

Írnám még tovább, de nem tudom kezelni a felületet a vers bemásolása miatt, ezért egyenlőre legyen elég ennyi. + 1 bónusz az erősen nemzeti érzelműeknek:

Höcögtető

Dugd a lábad kengyelbe,
ne hagyd csak úgy lógni,
nyereg alatt puhítsd a húst,
ez a magyar módi!

 Ne sarkantyúzd lovadat,
magától is szálldos,
nem gebe az, hanem kérlek
tűzlegelő táltos.

 Hej, Miska, Varró Miska,
paripádon, höc, höc,
huszár módra, magyar módra,
hősiesen röpködsz.

 Popód alatt nyereg van,
lábad körül kengyel,
teringettét, magyar vagy te,
nem török vagy lengyel!

 Az ördöggel megyünk mi
farkasszemet nézni,
pelenkát most ne csócsálgass,
legyél, fiam, férfi!

 Hej, Miska, Varró Miska,
a nyeregben, höc, höc,
huszár módra, magyar módra,
férfiasan köpködsz.  

„Több könyv ez a maga módján, de főleg két könyv.” – ezekkel a szavakkal kezdődik Julio Cortázar Sántaiskola című nagyregénye, amely a posztmodern történetében ugyanolyan mérföldkő, mint a modern irodaloméban James Joyce Ulysses-e. A Sántaiskola a nyitott mű őstípusát testesíti meg, melyben maga az író a könyv elejéhez mellékelt „Eligazító táblázatban” két lehetséges olvasatot javasol. A lineárisban a fejezetek a megszokott módon sorjáznak egymás után, a második változatban Cortázar minden fejezet végén számmal tünteti fel, melyiket ajánlja következőnek. Ezzel a nagylelkű gesztussal olvasóját mintegy társszerzővé emeli és a teremtés munkájának részesévé teszi.

(KO)

Nagggyon jó! Ha asszondom, szuperkúl és edzs, még semmit nem mondtam. Fuss könyvtárba, ha nem tudod még mi az, azonnal rendeld meg a neten, minimo kettőt, hogy legyen egy tarcsiba is! (Ha kultúrára sóher vagy, könyvtárba meg nem jársz, elárulom, hogy a teljes szöveg letölthető a Digitális Irodalmi Akadémia oldaláról.) Amúgy pécsi kötődésű a csóka,(hogyne mondjam galamb) úgyhogy előre, lokálpatrióták!
Elmesélhetném a sztorit is, de nem untatlak, ha nézel híradót és láttál már gárdista menetelést, nyilas hőbörgést, ha gyomrod szorult már össze bomberos kopaszok láttán, képben vagy.  Az ébredő galambok Tubica Cézár vezetésével átveszik az uralmat Budapesten, a Tisztabúza éjszakáján. Szerzőnk, aki nem mellesleg a mai magyar irodalom legmívesebb polihisztora, (miket beszélek!), szóval  nagyon király  író-ezermester,  mintha ma billentette volna laptopba, és nem több mint tíz évvel ezelőtt.
Már ezért érdemes volt ide születni, ebbe a lángoktól öleltbe, hogy ne gyengus fordításban kelljen olvasni a Hősöm terét, hanem oridzsinal. A nagy nyelvteremtő,  Nagy és az ő teremtő nyelve. Ó, Teremtőm!
Magyarok, véreim!  Ilyen szatíra nem kel ám ki minden fészekben naponta, ötven évenként, ha egy. Olvassátok!

(Emide Buda)

Na, ez már keményebb dió. Joseph Heller írhatott volna klasszikus háborús regényt, akkor most eggyel több Oroszlánkölykök, Meztelenek és holtak vagy Nem születtünk katonának lenne a könyvtárban. De szerencsére nem ez történt. Nincsenek ebben a regényben nagy jellemek, esetleg egy-két hősködő, nincsenek nagy stratégák, csak hatalommániás tábornok-bürokraták, nincsenek nagy célok, csak a túlélés. Sokszor persze ez is megoldhatatlannak tűnik, már ahogy ez háborúban gyakran lenni szokott.
A történelmi háttér: Olaszország, 1943-44, amerikai légierő bázisa. Hősünk, a bombázótiszt Yossarian minden akar inkább lenni, csak hős nem. Persze ez nem kívánságműsor, a lélektelen hadigépezet futószalagon kívánná gyártani a hirókat, akár akaratuk ellenére is. A kisember és a hatalom viszonya-iszonya. Hoppá, jut eszembe egy közép-európai rokonlélek a századelőn: Svejk!
Tombol a hülyeség, szétröhögöd az agyadat, flúgosabbnál flúgosabb figurák jönnek-mennek, de belül érzed majd, hogy ez azért véresen komoly. Akit a csapda megfogott, többet nem ereszti el. És akit ez a szöveg elkap, az sem szabadul…
Mike Nichols 1970 –ben megpróbálta filmre vinni, sztem kevés sikerrel. Jónak nem jó, de legalább rossz. De hogy köze nincs a regényhez, az biztos.
Vigyázz, a könyv  elég vastag! Jó előtte gyúrni egy kicsit agyra.

(Emide Buda)

Egy messzi-messzi galaxisban, távoli bolygó felett keringő Solaris Állomáson  szütymörög néhány tudós , hogy kapcsolatot teremtsen a „nemtudjákmivelkivel”, közben furcsa dolgok történnek. Úgy néz ki , mindenkinek elgurult  a gyógyszere, ezért küldenek a Földről egy dili dokit (Nem , nem a Csernus doktort!).  Aztán nála is bejön az „orvos, gyógyítsd meg magadat” effektus. Ezek után azt hinnéd, ez egy tőrőlmetszett hard sci-fi, de nem, felejtsd el. Nem harcolnak sem a nyolcadik utassal, sem gonosz, zöld gülüszeműekkel. (Erről jut eszembe, minden földönkívüli bazedovkóros?) Sokkal inkább szól az emberben rejlő titkokról, vágyakról, a kozmikus magányról. Ahogy a költő mondja:

Csak én bírok versemnek hőse lenni,
Első, s utolsó mindenik dalomban:
A mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi
s hogyha van is, Isten tudja hogy' van,
Vak dióként, dióba zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm.
Csak nyilam szökhet rajta át, a vágy,
De jól tudom vágyam sejtése csalfa.

Én maradok magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

( A költő még az írónál is furább fajzat, a vers még a regénynél is sokkal izébb, de erről majd máskor.)
Filmet is csináltak a regényből, az Andrej Trakovszkij rendezte (1972)  verziót javaslom, ha kibírsz eksön és dolbiszörránd  nélkül 2 órát a moziban. A 2002-es hollywoodi gagyit kerüld, ha nem a kedvenc sportod a butulás.

(Emide Buda)

Ez meg tiszta horror!  A kiscsákó baltával kinyuvasztja  a lóvés öreglányt,  és jól meg is magyarázza magának   frankón, hogy milyen raj csávó. De lenyomja később a para, meg hogy mégse kellett volna, meg a lelkiismeret, (tudod, régen volt ilyenje az embernek, majd egyszer elmagyarázom) teljesen befordul, aztán elviszik Szibériába. A nőjének meg annyira hiányzik, hogy inkább utána megy. Pedig ott veszettül hideg van.
 
Na legyen elég ennyi! Ha ezeket betoltad a búrádba , szóljál, mondok még.

(Emide Buda)

Az első század első felében, tudod amikor az a Jézus is élt, ( akkor még csak kevesen tudták, hogy később majd mekkora sztár lesz) na ez idő tájban egy Rómában született rövidlátó zsidó gyerek , (olyan rossz szeme volt, hogyha lett volna már szemüveg, az övé vastagabb lett volna a szódásüveg talpánál) keresztül-kasul bejárja a Földközi tenger vidékét, (valami titkos lóvét visznek,) Jeruzsálemet, Alexandriát, csövezik  Görögországban, Cipruson, találkozik nagy arcokkal,  mint Pilátus,  vagy az a Jézus, akit már mondtam, római császárok előtt pávázik, stb. Olyan benhúros-gladiátoros  mozit pörgethetsz a fejedben, ha elolvasod,hogy 8 Oscart is  adhatsz magadnak érte.

(Emide Buda)

Angol uripubik repülőjét legyőzi a gravitáció, és egy lakatlan trópusi szigetre pottyannak a kiskrapekok. Aztán elég hamar föléled  az állat az emberben ( ez egy másik regény , valami Zoola, (sic!) de erről majd máskor…), pikk-pakkra elfelejtik, honnan is jöttek, mit is tanultak a menő school-okban. Osztják egymást rendesen a kis vademberek, van amelyik bele is hal a nagy vakációzásba.  A civilizációs máz az iskolai egyenruhájukkal együtt lefoszlik róluk, szóval nem bizonyul tartósnak, ha lettek volna ezzel kapcsolatban illúzióid.
A cím ügyében pedig nézd meg a Bibliát, és érteni fogod.

(Emide Buda)